1. Sérülés, rohadás, betegség, …stb következtében a kaktuszunk még épen maradt részét megpróbáljuk megmenteni, így később a növénnyel genetikailag tökéletesen megegyező új növényt kapunk.
2. Saját gyökéren nehezen nevelhető, rothadásra nagyon hajlamos kaktuszok “gyökerének lecserélése” lehet a cél. Így az egyébként nehezen nevelhető növények kezdők számára is könnyen tarthatók, de tapasztaltabb gyűjtők is előszeretettel alkalmazzák ezt a módszert.
3. Rendkívül lassan növő fajok növekedésének felgyorsítására is lehetőség nyílik az oltással. Egy gyorsabban növekedő alanyra oltva egy igen lassan növekedő nemest elérhető, hogy a nemes jóval gyorsabban fejlődjön.
4. Cholorphyllhiányos növények zöld színtestek hiányában nem képesek fotoszintetizációra, így nem képesek életben maradni sem saját gyökerükön. Ez a probléma egy fotoszintetizálni tudó alanyra oltással könnyen orvosolható. Erre lehet példa a sok, hollandiai kertészetből származó színes Gymnocalycium.
1. Egyenes oltás
2. Hasadékba oltás
3. Ferde oltás
Még néhány érdekesség:
1. Areola oltás
2. Többszörös oltás
A kaktuszok oltásának gyakorlatilag nincs kifejezett időszaka. A legmegfelelőbb természetesen akkor elvégezni, ha az alany már beindult kellőképpen, tehát úgy májustól körülbelül szeptemberig. Tudni kell azonban, hogy szükség esetén az év bármely részében elvégezhető a művelet.
A legfontosabb tényezők a páratartalom és a hőmérséklet.
Az ideális hőmérséklet: 23-28 fok között. Magoncok oltásánal 21-25 fok között.
Páratartalom: magoncok oltásánál van jelentősége. Ideális: 80% körüli relatív páratartalom.
Amíg meg nem bizonyosodtunk róla, hogy a nemes és az alany összeforrt, vigyük növényeinket árnyékosabb helyre.
Az alanyt vágjuk el vízszintesen egy igen éles és fertőtlenített késsel/bortovapengével. Annyit vágjunk le belőle, hogy a metszlapban található edénynyalábok lehetőleg az adott évi (az oltás éve) növekedésűek legyenek. A nemest érdemes ott elvágni, ahol a legszélesebb, de ettől lejjebb vágva is eredményes lehet az oltás.
A nemest illesszük rá az alanyra, majd nyomkodjuk rá finoman, hogy a két metszlap közé szorult levegőbuborékok eltávozzanak. Nagyon fontos, hogy tiszta eszközökkel dolgozzunk, ugyanis ha szennyeződés kerül a metszlapokra, az meghiúsíthatja az oltásunkat. A két metszlapban található edénynyalábok nagyon fontos, hogy metsszék egymást. Ha nem érintkeznek, vagy pont fedik egymást, akkor az oltásunk nem fog sikerülni.
Ha a nemes a helyén van, már csak annyi a dolgunk, hogy rögzítsük a nemest. Ehhez használható például befőttes gumi. Fontos, hogy kellően szoros legyen a rögzítés, de azért ne “vágjon” bele a gumi a nemesbe.
Hasonlóan végezzük, mint az egyenes oltást, csak itt nem vízszintes metszlapot vágunk, hanem a vízszintessel valamely szöget bezáróan végezzük el az oltást.
Hamarosan leírás, és képes illusztráció következik…
A többi oltási technika is hamarosan feltöltésre kerül….