Kaktuszok Honlapja

Itt a kaktuszok gondozása,oltása,szaporitása,teleltetése,öntözése,átültetése, kártevők elleni védekezés,és avokádó gyökereztetése

Oltott kaktusz készítése


Tudom hogy kicsit hosszú ,de minden ami benne van lényeges.


------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------

Oltás


Heves viták zajlanak a kaktuszosok körében arról hogy kell-e, szabad-e oltani. Általában elmondható, hogy az oltott kaktuszok sokkal gyorsabban fejlodnek, többet sarjadnak és gazdagabban virágoznak mint a saját gyökerükön élok, viszont a testük általában eltorzul, megnyúlik, kevésbé tövises lesz. Akik az élohelyi formára jobban hasonlító növényeket szeretnének azok a saját gyökerükön tartsák oket. A színes testu, klorofilhiányos növények csak oltva maradnak életben. A cristata (taraj) formákat is jobb oltani: ezek növekedési csúcsa megsokszorozódott, ezzel együtt a fejlodésük is felgyorsult, viszont a gyökerük nem követi ezt a változást és jobb ha ezeket eros gyökeru alanyra oltjuk.
Az oltásnak több elonye is van. A növény könnyebben tartható, a gyökérpusztulásra hajlamos fajoknál ez nagy segítség lehet. Gyorsabban fejlodik, hamarabb kapunk látványos nagy növényeket. Könnyebben szaporítható a sok fejlodo sarj miatt. Általában hamarabb virágzik és több magot hoz mint a saját gyökerén élok. Egy érdekes elonye lehet még az oltásnak: melegigényes fajokat hidegturobb alanyra oltva általában tarthatjuk huvösebben.
Az oltásnak csak kevés hátránya van, de azok nagy jelentoséguek. A növények felfúvódnak, természetes formájukat és töviseiket elvesztik. Problémás lehet az oltványok tartóssága is, nem minden kaktusz él meg egyformán jól hosszú távon minden alanyon. Mindkét probléma nagyrészt kiküszöbölheto az alany és a nemes összeillo megválasztásával. Ennek ellenére a kereskedelemben kapható oltványok sokszor nem jó párosítások, néhány éven belül problémánk lesz velük.
Az oltáshoz a legfontosabb a megfelelo alany használata. Fontos, hogy eroteljesen fejlodo, jól begyökeresedett példány legyen. A legoptimálisabb ha az oltás elott 4-5 nappal beöntözzük. Ha nem elég nedvdús az alany akkor oltás után nagyon be fog sulyedni a metszlap, nem marad síma, a nemes nem tud felfeküdni rajta és nem forr össze.
Általában igaz, hogy az alany és a nemes igényeinek valamilyen szinten hasonlítaniuk kell egymásra. Az ilyen párosítások az igazán jól sikerültek. Például a télálló fajokat hidegturo alanyra oltsuk, a melegigényes Discocactusok számára jó az oserdei Selenicereus. A medvetalpfélékhez tartozókat legjobb medvetalpfélére oltani, de a többit olthatjuk bármire.
Az oltás lényege, hogy a levágott alanyt és nemest összeillesztjük úgy, hogy az edénnyalábjaik legalább egy ponton találkozzanak, és néhány napra egymáshoz szorítjuk oket. Az elso néhány hétben tartsuk az oltványokat zárt párás helyen hogy a seben keresztül a párolgást minimálisra csökkentsük. Megfelelo egy akvárium, átlátszó muanyag doboz, vagy kis szaporító szekrény fóliából vagy üvegbol. Ne felejtsünk el megfeleloen árnyékolni hogy a zárt tér túlmelegedését megakadályozzuk.
Az oltáshoz szükségünk van éles késre vagy pengére. Minél élesebb annál jobb, mert a leheto legkevesebb roncsolással kell elvágnunk a növényeket. A rossz helyen álló tövisek levágásához kell egy olló. Jó ha van a sterilizáláshoz denaturált szesz, amibe minden vágás után belemártjuk a kést. A többi olyan eszköz is steril legyen ami a növényekkel érintkezni fog. A rögzítéshez mindenki más eszközt használ. A legelterjedtebb a befottes gumi, amit a cserép alatt átbújtatva összeszorítja a nemest és az alanyt. Jó megoldás az öntapadós szigetelo szalag is. Ebbol egy akkora darabot kell levágnunk amit a nemes felett átvetve a cserép két oldalára ragaszthatunk. A közepére ragasztott habszivacs darab megvédi a nemest és rugalmassága révén kisebb zsugorodást is áthidal. Jó és nagyon gyors a nejlonharisnya csík használata, amit két oldalon egyszeruen az alany töviseibe akaszthatunk. Bonyolult, de használható a nemes lesúlyozása. Azt megoldani hogy a súly ne billenjen le egyéni fantáziát igényel. Sokszor jól jön a szigetelo szalagos rögzítésnél, mert az nem rugalmas és ha sokat zsugorodik az alany akkor meglazul.
Az oltásra legalkalmasabb idopont a növekedési idoszak eleje mert ilyenkor van a legtöbb ideje az oltványnak a fejlodéshez. Szükségbol bármikor olthatunk amikor alkalmas, fejlodo alanyunk van és biztosítani tudjuk az összeforráshoz szükséges legalább 20 fok körüli meleget.
A hagyományos oltás technikája nem bonyolult. A nemest vágjuk el olyan részen ami friss hajtás, lehetoleg a csúcshoz közel. A bordákat körben vágjuk le, hogy ha a vágás helye besulyed akkor se emelje meg a nemest a merevebb borszöveti rész. A hosszú, akadályozó töviseket is távolítsuk el. Ha gyakorlatlanok vagyonk akkor ezután vágjunk le egy nagyon vékony szeletet az alanyról és azonnal tegyük vissza. Ez nedvesen és sterilen tartja a metszlapot a nemes elokészítéséig. A nemest vágjuk el a legszélesebb pontja körül, és ugyanúgy hegyezzük meg az alját mint az alanyal tettük. Ügyeljünk, hogy a vágás az alanyon és a nemesen is nagyon síma és egyenletes legyen. Vegyük le az alanyról a vékony szeletet és azonnal illesszük oda a nemest úgy hogy az edénnyalábjaik a leheto legjobban találkozzanak. Egy kis csavaró mozdulattal nyomjuk össze oket, hogy a levego kinyomódjon közülük, majd óvatosan helyezzük fel a rögzítést. Ez a legnehezebb lépés, kell hozzá egy kis gyakorlat. Ha közben leesne a nemes akkor vágjunk rajta új metszlapot és próbálkozzunk újra. A kész oltványokat lássuk el névtáblával és tegyük az elokészített párás helyre. A rögzítést kicsi és friss nemesnél 3-4 nap után eltávolíthatjuk, de általában 1 hétig hagyjuk fent. Nagy, idos növények oltásánál törekedjünk az erosebb, stabil rögzítésre amit 2 hét után vehetünk le. A jól összeforrt oltvány alatt nem látunk rést, a sebfelület fehér. Ha minden jól megy akkor néhány héten belül növekedésnek indul. Ha nem sikerült akkor rendszerint újra próbálkozhatunk, mert az alany és a nemes is újra oltható állapotban van. A rögzítés eltávolítása után néhány nappal vegyük ki az oltványokat a párából és felnott növényekhez hasonlóan neveljük tovább.
Sok más módszer is ismert amivel a kaktuszokat olthatjuk. Ezek általában speciális, szaporítási célú technikák amikkel nem a gyujteménybe szánt övényeket oltjuk hanem anyanövényeket készítünk sarjtermeléshez.
A legegyszerubb a fejjel lefelé oltás. A nemes alját, miután a tetejét feloltottuk, ne dobjuk ki, hanem a gyökerével felfelé oltsuk fel. Ha megered sok sarjat fog hozni néhány évig.
Továbbfejlesztve a nemes bármely része feloltható. Oszlopos növénybol pl. több 'szeletet' vághatunk és ezeket olthatjuk. Szaporítási célból jó lehet ha a nemest fényszegény helyen megnyúlásra késztetjük, mert így több oltványt készíthetünk belole. Hosszában kettévágva a két felet külön-külön feltehetjük szélesebb alanyra fektetve. Kicsit idosebb magoncokkal is meg lehet ezt csinálni ha tudunk bánni az apró növényekkel. Például egy megnyúlt magonc csúcsát feloltjuk, majd az aljából hosszában kettévágva külön két oltványt készíthetünk. A nemest pizzaszeruen cikkekre vága (pl. bordánként) és a cikkek belso hegyes végét az edénnyalábig levágva (hogy az edénnyaláb látható legyen és érintkezhessen az alannyal) akár minden bordát külön felolthatunk. Széles testu alanyra több bordát is feltehetünk, körcikkszeruen elosztva oket sok elfér. Ha a szeletek hegyes végét nem vágjuk le akkor az alany metszlapjába vágott V alakú hasítékba beszoríthatjuk a nemest. A lehetoségeknek csak a fantázia szab határt, egy a lényeg: a levágott darabon az edénnyaláb jól látható legyen és érintkezzen az alany edénnyalábjával.
Extrém darabolós módszer az areola-oltás. Ilyenkor egyetlen vagy néhány areolát oltunk, ami sarjat hoz és azt legyökereztetjük vagy átoltjuk. Ha egyetlen areolát vagy szemölcsöt vágunk le azt magoncként kezelve felolthatjuk pl. Peireskiopsis alanyra. Bordás vagy gömbölyu növények areola-csoportjait oltsuk akkora alanyra amin elférnek. Nagy alanyra több areolát is feltehetünk az edénnyaláb mentén körben. Fontos, hogy az akany kevésbé sarjadó faj legyen, hogy ne a saját areoláin indítsa be a sarjképzést hanem a nemesbe nyomjon minden erot. Ugyanis ezeket az alvó rügyeket be kell indítani, és az alany rengeteg areolájához képest az általában egyébként is nehezen sarjadó nemes 1-2 areolája nagy hátrányban van. Nem is fog minden areola beindulni, nem sikerül minden oltás, de mivel egyetlen nemesbol sok areolát szedhetünk le boven lesz sikeres is. Nagyon jó a módszer pusztuló növények megmentésére amikor csak néhány borda vagy areola marad egészséges.
Érdekes módszer a kézben oltás. Ilyenkor az alany frissen szedett sarjára oltunk, és a nemessel együtt gyökereztetjük meg. Nem számíthatunk akkora százalékban sikerre mintha az alany begyökeresedett lenne. A nemes rögzítése általában csak annyiból áll hogy az alanyhoz gumizzuk egy befottes gumival. Az oltványokat tegyük párás, árnyékos helyre függoleges helyzetben úgy hogy az alul lévo seb ne érintkezzen lehetoleg semmivel, vagy csak steril anyagokkal. Jó ha egy rácsra vagy hálóra kerülnek, pl. egy rácsos feneku dobozba állítva. A rögzítés eltávolítása és a seb begyógyulása után dugványként gyökereztessük meg az alanyt.
Lapos szártagú medvetalp formákra olthatunk hosszú, karcsú fajokat (pl. Maihuenia) ha nem merolegesen, hanem ferdén vágjuk el a nemest. Az így hosszúkásra vágott edénnyaláb nagyobb felületen érintkezhet az alannyal. A ferde nemest könnyen rögzíthetjük az összeillesztett résznél a vágási felület felett átvetett befottes gumival, a ferde testen a tövisek miatt nem csúszik le a rögzítés. Sokkal könnyebb így mintha függolegesen állna mert úgy nem nagyon lehet az alanyhoz szorítani. Általában egy medvetalp szártagon több nemes is elfér.
A magoncoltás sikeres és elterjedt módszer, amivel magról nagyon gyorsan nevelhetünk virágzó növényeket. A legjobb alanyok erre a célra a Peireskiopsis, a Hylocereus és a Selenicereus. Már néhány napos kis magoncokat is olthatunk rájuk, de jobb ha megvárjuk az elso kis tövisek megjelenését. Ha tavasszal korán oltunk akkor oszre némelyik faj virágozhat is. A technika nagyon egyszeru. Az eroteljesen fejlodo, tápdús földbe ültetett alany csúcsát vágjuk le, a nagyobb átméroju fajok tetejét hegyezzük meg. A kis magoncot vegyük kézbe a gyökerénél fogva és nagyon éles pengével vágjuk el a legvastagabb résznél. A kis növény a pengén fog maradni, arról csúsztassuk át az alanyra úgy hogy az edénnyalábján legyen rajta, nyomjuk meg egy kicsit és készen is vagyunk. Nem kell rögzíteni, egyrészt mert nehezen megoldható, másrészt így is összeforr. Tegyük nagyon párás helyre hogy a kis növény ne száradjon ki mielott összeforrna. Néhány héten belül látnunk kell sikeres oltásnál a fejlodés megindulását. A magoncoltványokat nem kell kivennünk a párából ha nem akarjuk, az alany nagyon jól érzi magát ott bent. Ha kivesszük akkor is árnyékosabb helyre tegyük és boven öntözzük. Rendszerint 2-3 hónap múlva a magonc eléri azt a méretet hogy a tetejét átolthatjuk tartós alanyra. Ehhez jobb ha egy kicsit megnyúlt a magonc, mert több marad az alanyon. Ugyanis ez a rész sok sarjat fog hozni, amit szintén átolthatunk vagy legyökereztethetünk.
Különleges helytakarékos megoldás a Peireskiopsis areolájára való oltás. Egy hosszabb, 20-30 cm-es alany areoláit levágjuk és a helyükre tesszük a magoncokat rögzítés nélkül. Egy alanyra akár 10 oltást is készíthetünk ha ügyesek vagyunk és közben nem verjük le a már feloltott magoncokat. Az alsó 10 cm-re ne oltsunk, az itt megmaradó levelek fogják táplálni a növényünket.
Olthatunk eroteljes növények fiatal magoncaira is. A módszer nem elterjedt, nem is egyszeru a pivi és törékeny kaktuszok kezelése. Elony, hogy az alany késobb egyáltalán nem látszik, csak az oltvány gyökérzetét adja, azzal együtt fejlodik és vastagszik. Bármelyik, alanyként használható faj néhány hetes vagy hónapos magoncára olthatunk. Nagyon jók az Opuntia magoncok.
A kaktuszokon kívül más pozsgás növényeket ritkán oltunk. A leggyakoribb az Euphorbia nemzetség és a selyemkórófélék (dögvirágok stb) kényesebb fajainak oltása.
Az Euphorbiák alanyául ugyanebbe a nemzetségbe tartozó eroteljes, gyorsan fejlodo fajokat használnak. A tejnedv miatt komplikáltabb a dolog, az alany és a nemes megvágása után meg kell várni a tejnedv kicsorgását, majd egy új, nagyon vékony metszlapot vágunk és úgy oltunk.
A selyemkórófélék legjobb alanya a Ceropegia woodii gumója. A gumó tetejébol annyit vágjunk le hogy a nemes átmérojével egyezo sebet kapjunk, és oda helyezzük a levágott nemest. Mivel a gumóban nincsenek elkülönült edénnyalábok ezért nem kell az illesztésre figyelni. Sokan használnak alanyként eroteljes Stapelia fajokat is. Ezek hátránya, hogy nem hosszú áletuek. A természetben a hajtások néhány év után elpusztulnak, helyüket átveszik a fiatal szártagok. Addig viszont nagyon eroteljesen nevelik a rájuk oltott nemest. Egészen kis sarjak vagy magoncok olthatók az alany tetejében egy hasítékba. Ehhez az alanyt vágjuk le, középen függolegesen hasítsuk be. A nemes két oldalát ékszeruen faragjuk meg, és helyezzük az alany hasítékába. Rendszerint rögzítés nélkül is megszorul és összeforr.

A kaktuszok oltáshoz használható alanyok:
Echinopsis: Foleg az Ariocarpusok számára jó alany, nagyon sok más faj alatt elcsökevényesedik és elpusztul. Tavasszal késon indul be, korai fejlodésu fajokat biztosan nem olthatunk rá. Vészhelyzet esetére viszont jól jöhet ha tartunk egy Echinopsis példányt amirol pusztulóban lévo növényeknek mindig szedhetünk alanynak való sarjat.
Trichocereus: Nagyon jó és tartós alany. Szinte minden növény szépen fejlodik rajta. Legjobbak a ritkás vagy rövid tövisu, eroteljes fajok (T.spachianus, T.macrogonus, T.lobivioides stb.)
Eriocereus: Régi jól bevált alany, alig tövises, nagyon könnyu vele dolgozni. Egyetlen hátránya hogy melegigényes. Szinte mindent olthatunk rá.
Myrtillocactus: Szintén bevált, de melegigényes alany. Különösen jól mutatnak a kék testen a színes klorofillhiányos növények.
Opuntia: Hihetetlen módon szinte minden kaktuszfaj számára jó és tartós alanyok. A nemes teste alig tér el a saját gyökerén élotol, tömzsi, erosen tövises, nagyon gazdagon virágzó példányokat nevelhetünk rajta. Régi, bevált alanyok az O.tomentosa, O.bergeriana, O.robusta. Újabb kísérlet az O.humifusa/compressa csoport, ezek friss hajtásaira magoncokat is olthatunk. Nagy elonye hogy szívós, télálló, a nedvességet is jól bírja. Fagyturo fajoknak különösen jó alanya. A nagy termetu Opuntia fajokat hosszában fel is szeletelhetjük, így egy szártagból több alanyt készíthetünk. Legfeljebb 1 éves szártagok használhatók oltásra, a legjobbak a friss, növekedésben lévo hajtások. Különösenjól fejlodnek Opuntia alanyon a chilei fajok (Copiapoa stb) és a télállók.
Echinocereus: A nagyobb termetu télálló fajokat (E.coccinneus, E.triglochidiatus stb. eroteljesebb formáit) használhatjuk fagyturok alanyául. A nemest nem fújják fel, az megorzi eredeti formáját.
Peireskiopsis: Magoncoltáshoz használható átmeneti alany. A kis magoncok nagyon gyorsan fejlodnek rajta, rendszerint a vetés évében már 2-3 cm-es és átoltható vagy legyökereztetheto a nemes csúcsi része, az alja pedig sarjakat hoz. Némelyik faj virágzik is a vetés évében. Csak átmeneti alanyként használható, néhány éven belül elöregszik. Meleg- és vízigényes, az oltványokat 10 fok felett teleltessük és öntözzük. A Peireskiopsis dugványozása nagyon egyszeru, nem kell beszárítani sem a metszlapot. Akár vízben is kigyökereztetheto. A gömb alakú fajok általában lenonek az alany mellett, ha le akarjuk oket vágni akkor nem fog sikerülni. Jobb ha egy kicsit megnyúlt, fényhiányos a nemes mert akkor magasabb és könnyebben levágható.
Hylocereus: Nagy mennyiségben használt alany a kereskedelmi tenyészetekben. Jellegzetes háromszögletu hajtású, kúszó oserdei növény. A Peireskiopsishoz hasonlóan használható, ez is csak néhány évig bírja. Melegigényes.
Selenicereus: A közismert éjkirájnoje a Peireskiopsishoz hasonló, magoncoltáshoz használható alany. Nagyon jó a melegigényes Discocactus fajok oltásához is. Elonye hogy oltás után nem sarjad. Hosszú távon kérdéses a túlélése, nálam 4-5 év alatt még nem jeletkezett probléma. Melegigényes.



Remélem szép oltott kaktuszaitok lesznek

------------------------------------------------------------------------

Íme pár oltott kaktusz kép:

 h.jpg  aaaaaaaaaaa.jpg

ac.jpg   bbbf.jpg

bbbe.jpg   bbbd.jpg

   A weboldal folyamatosan bővül!

--------------------------------------------------------------------------









Weblap látogatottság számláló:

Mai: 44
Tegnapi: 43
Heti: 147
Havi: 678
Össz.: 545 119

Látogatottság növelés
Oldal: OLTOTT kaktusz készítése 1.
Kaktuszok Honlapja - © 2008 - 2024 - k-aktuszok.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »