Kaktuszok Honlapja

Pozsgás kaktuszok

Fajnév: cooperi

A vaskos májlevél Dél-Afrikából származó pozsgás, mely igencsak mutatós faj. Bokros növekedésű, magassága kb. 10-15 cm, az átmérőjét (bokor) igen nehéz meghatározni. A levelei kanál alakot formálnak, vaskosak, halványzöld színűek. A világos színen erőteljes vörös foltok díszlenek és a peremük kissé hullámos. Virágait egy hosszú tengelyen hozza melyek, csöves pártájúak, aprók, halványzöldek. Nagyon lassan növekszik, kedveli a félárnyékot, a hidegre viszont érzékenyek, a minimum hőmérséklet 5 fok. A szaporítása levéldgványokról könnyen megtehető.

----------------------------------------------------------------------------

 Fajnév: arboreum

A fatermetű kövirózsacserje elterjedési területe a Földközi-tenger vidéke. Száras növény, és mint nevéből is látható gyakran alkot cserjéket, melyeknek a magassága 90 cm és a cserje átmérője 1.5 méter. Levélrózsái zöld színűek és fényesek. Általában az egyik oldalsó levélrózsa csúcshajtássá válik. A virágzatát a levélrózsa közepén hozza, amely lecsüngő, a virágzat maga apró kis csillag formájú sárga színű virágokból épül fel. Tavasszal virágzik, az elnyílás után az adott levélrózsa elpusztul. Napfénykedvelő faj, a hideg nedves időt nem kedvelik, ilyenkor hajlamosak a rothadásra. A nyugalmi időszakjuk nyárra tehető. Szaporításuk dugványozással történik.

-----------------------------------------------------------------------------

Fajnév: variegata

Magyar nevén tigris aloe vagy tarka aloe. Ezt a nevet a mintázata alapján kapta. Kissé csavarodott levelei, levélrózsát hoznak létre. Virágait a levélhónaljakban hozza, melyek csövesek, egy hosszú tengelyen ülnek és fürtvirágzatot alkotnak, színe narancssárga vagy kissé vöröses. Mint az aloek nagy része a variegata is évente virágzik. Bogyótermése van, melyek zöld színűek. Szaporítása könnyű sarjakkal, amiket a levélhónaljakban és a tövénél hoz. Fényigényes faj, de nyáron a félárnyékos helyet kedveli.

-----------------------------------------------------------------------------

Fajnév: rostrata

A C.rostrata a legelterjedtebb faj Magyarországon. Levelei párban állnak, 6-8 cm hosszúak, alsó harmadukon összeforrtak, világos zöld színűek, felszínük jellegzetesen pontozott. A nyári pihenés alatt a levélpárok tagjai egymáshoz símulnak, együtt egy hengert alkotnak, amit majdnem teljesen beborít az előző évi levél papírszerű maradványa...

---------------------------------------------------------------------------

Fajnév: Conophytum obcordellum
Fotó: Barna János
Gyűjtemény: Barna János

Az ősz egyik fénypontja a pozsgások gyűjtői számára a Conophytumok burkainak levetése. Különösen érvényes ez a C.obcordellum fajra, ugyanis nemzetségének ez az egyik legszebb, legszínpompásabb tagja. Nagyon változatos szinte minden tulajdonságát tekintve: mérete, formája, mintázata, színe, virága is példányonként eltérő. Egész kis gyűjtemény alakítható ki ebből az egy fajból.

Teste csúcsára állított kúp alul legömbölyítve, felső lapja lapos, domború vagy homorú is lehet. Mérete nagyon változó, 5-30 mm között bármi előfordul. Magassága és szélessége körülbelül megegyezik. Csoportképző, a legtöbb forma gyorsan osztódik. Nem ritka ha egy régi fejből 3-4 új is kibújuk. Bőre az oldalán fényes zöld, a tetején sokszor matt fehéres színnel és több-kevesebb vörös vagy bordó árnyalattal. Felső lapját látványos mintázat borítja, formától függően kisebb-nagyobb sötét pettyek és vonalak formájában, ami némelyik formánál domborműszerűen kiemelkedik a bőr síkjából. Napos helyen a bőre szép fehéres színt vesz fel, amin nagyon jól mutat a sötét mintázat. Virágát ősz elején hozza. Egy-egy virág 1-2 hétig tart ki, éjszaka kinyílik, nappalra becsukódik. A szirmok vékonyak, a virág kis pompomra emlékeztet vagy laposra nyílik. Színe a fehér és a rózsaszín között változik. Egy fej egyetlen virágot nevel, de ritkán előfordul hogy 2-3 is megjelenik.

Tartása a Conophytumok között nem számít nehéznek, a téli fejlődésű kristályvirágfélékhez hasonló. Nyáron tartsuk száraz, árnyékos helyen öntözés nélkül. Növényházban nagyon jó ha az asztalok alá lerakjuk ahol a talaj viszonylag hűvös klímát tart fenn, de a szabadban, árnyékos helyen is jól érzi magát. Nyár végén vagy ősszel, amint az éjszakák kezdenek lehülni, megpróbálkozunk az öntözésével még az árnyékban. Ha a fejecskék láthatóan kitelnek, esetleg át is szakítják a burkukat akkor kaphatnak rendszeres de kis mennyiségű vizet, ami a talajukat állandóan enyhén nedvesen tartja. A naponkénti permetezést is nagyon szeretik, de amíg a burkukban vannak addig jobb elkerülni mivel a víz által kioldott festékanyagok beszennyezhetik a növény felületét. Amint a burkukból kibukkantak fokozatosan szoktassuk őket napos helyhez. Az őszi, gyengébb napsugárzást használjuk ki, ilyenkor minél több fényt adjunk nekik. Jó ha olyan helyen vannak, ahol nagy a napi hőingás, például a szabadban. Fontos ugyanis számukra az éjszakai lehülés. Az optimális hőmérséklet éjszakára 5-10 fok, nappalra 20 fok körül. Ezért szobában kevésbé sikeres a tartásuk. Kaktuszos növényházban is jól tarthatók, a szokásos teleltetési hőmérséklet mellett is szépen fejlődnek. Számukra elegendő az éjszaka 1-2 fokos, nappalra is csak 10-15 fokra felmelegedő klíma. Ha sikerült jó helyet találni nekik, akkor a burkukból való kibúvás után néhány héten belül virágoznak, és amíg tart a hűvösebb idő addig lassan növekszenek. Ilyenkor csak nagyobbak lesznek a fejecskék, újabbakat nem hoznak. A téli hideg, fényszegény időszakban mérsékeljük az öntözésüket. Ilyenkor jön jól a permetezés, mert egy nagyobb öntözés után esetleg hetekig vizes marad a talajuk ami nem tesz jót. Kirothadni ritkán szoktak viszont gyakori a kirepedés: a túltöltött növények felszíne megreped, és ezzel utat nyit a fertőzések bejutásához amik a téli nedves hidegben problémát okozhatnak. A kirepedt növényeket tartsuk szárazon, minimális öntözéssel, csak annyi vizet adjunk nekik hogy ne fonnyadjanak meg nagyon. A permetezésüket is szüntessük be. Rendszerint az ilyen növények azonnal újra kirepednek amint több vizet kapnak, ne erőltessük tovább a növekedésüket a következő őszig. Az egészséges növények a tél legkeményebb részének elmúltával újra öntözhetők, egészen addig amíg meg nem kezdik a behúzódást a burkukba. Ezt észrevehetjük onnan, hogy a testük megfonnyad, és belül kitapintható a következő évi fejecske. A leállásukat jelzi a színük megmattulása, a fonnyadás, és sokszor ijesztő, a megégéshez hasonló tüneteket produkálnak. Ilyenkor az öntözésüket fejezzük be, és amint kiszárad a talajuk tegyük őket hűvös, árnyékos helyre nyár végéig.

A Conophytumok gyökérzete sekélyen, a talaj felszíne alatt néhány centiméteren belül helyezkedik el. Ezért nem érdemes mély cserepeket használni, legfeljebb az egyenletesebb talajklíma biztosítása miatt ha nincs kedvünk gyakran öntözni. Ültethetjük őket nagyobb tálakba csoportosan is, de csak egy fajon, lehetőleg egy élőhelyi formán belül. Ugyanis az egyes fajok életritmusa, felébredésük és behúzódásuk ideje különböző és ezt követni kell az öntözésükkel.

Gyökérzetük kétféle típusú gyökérből áll. Egy szívós főgyökérrendszerből nevelik ki nedvesség hatására a hajszálgyökereiket, amik száraz időben elpusztulnak. Ezek a hajszálgyökerek nedvesség hatására nagyon gyorsan, sokszor már órák alatt megjelennek és készek a víz felvételére.

Talajként az élőhelyi körülményeikből kiindulva kissé savanyú, humuszos talajt adhatunk, ugyanis legtöbbjük a kövek között összegyűlő humuszban él. Gyűjteményben mégis jobb a szerves anyagban szegény, ásványi eredetű kőtörmelékes talaj, amiben sokáig élhetnek átültetés nélkül. Tápanyagigényüket vízben oldott tápsókkal elégíthetjük ki, amit a növekedési időszak elején, ősszel adagoljunk az ajánlott dózisnál sokkal hígabban.

Átültetésük legjobb időpontja a nyár. Ilyenkor a hajszálgyökereik leszáradtak, a növény nem vesz fel vizet, szinte észre sem veszi a bolygatást. Ugyanilyen jó a növekedési időszakban az erőteljesen fejlődő példányok átültetése is. Nem kell azonban erőltetni az átültetést, megfelelő talajban sok évig egy helyben maradhatnak a Conophytumok.

Szaporításuk legegyszerűbb módja a dugványozás. Virágzás után vágjuk le a fejecskéket, különben a gyökerezés helyett a virág nevelésére fordítják az energiájukat és akár egy évig is elhalasztják a gyökerezést. A dugványok szárát vágjuk rövidre, ugyanis csak a fiatal szárrészek erednek meg. A fejecskék alatt csak 1-2 mm hosszú szárrészt hagyjunk. Ebből következik, hogy nagyobb csoportokat nem gyökereztethetünk meg. A dugványokat 1-2 nap szárítás után ültessük be nedves talajba, és mérsékelt öntözés mellett tartsuk őket. Néhány hét alatt meg kell hogy eredjenek, de néha akár egy évig is élnek gyökér nélkül, közben meg is vedlenek, és csak utána gyökereznek ki. A friss dugványok gyorsabban osztódnak mint az öreg tövek fejei, ha gyorsan akarjuk őket szaporítani akkor ezt nagyon jól ki lehet használni.

Magvetéssel is szaporíthatók, de ez kissé kényes művelet. Magjaik aprók, a kikelő kis növényeket nedvesen és árnyékban kell tartani az első évben. Legjobb lenne a növekedési időszak elején, ősszel vetni, de ha a télen nem tudunk ideális körülményeket biztosítani a számukra akkor jobb a tél végi vetés. A talaj felszínére szórt magokat takarjuk egy réteg 2-3 mm szemcsenagyságú kvarchomokkal, az edényt fedjük le üveglappal és tegyük árnyékos helyre ahol nagy a hőingás. Kelés után azonnal kezdjünk szellőztetni és rövisesen vegyük le a fedelet mert nem bírják a pangó levegőt. Innentől gyakran permetezve szépen fejlődnek a magoncok árnyékos, hűvös helyen. A nyári pihenést hagyjuk ki az első évben, nyáron növényházban az asztal alatt vagy a szabadban árnyékban szépen fejlődnek. Közben többször vedlenek, aminek az idejére mérsékeljük az öntözést. Ajánlatos tápoldatozni is. Magoncoknál nem az esztétikai szempontok a legfontosabbak, hanem hogy minél nagyobb tömeget érjenek el. A második pihenési időszakot ugyanis már nem hagyhatjuk ki, eddigre meg kell erősödniük annyira, hogy át tudják vészelni szárazon a nyarat. Ha jól csináltuk, akkor egyhuzamban másfél évet tudtak növekedni eddig. Sokuk már 2-3 évesen osztódni kezd és virágzik, de némelyik példány 3-4 cm-esre is megnő mielőtt először osztódna.

---------------------------------------------------------------------------

Fajnév: Conophytum uviforme
Fotó: Barna János
Gyűjtemény: Barna János

Ez a faj Magyarországon az egyik legelterjedtebb Conophytum. A gyűjtők nem tartják sokra mivel az egyetlen elterjedt klón nem tartozik a legszebbek közé. A változatos formák között akad azonban nagyon látványos is. Mindenképpen érdemes beszerezni több külön élőhelyi formát és nem az egyetlen elterjedt klón alapján megítélni a fajt.

A C. uviforme erősen bokrosodik, félgömb alakú csoportot képez. Egy-egy fej gömb vagy csepp formájú, felül domború, egyszínű zöld, kevés szürkés vagy vöröses árnyalattal. Felső lapját változatos formájú vékony sötét vonalak tarkázzák, némelyik klón egészen látványos. Virága kicsi, fehér, vékony szirmú. Éjszaka nyílik, sokszor illatos.

Tartása nagyon könnyűnek számít, a többi Conophytum fajhoz hasonló (lásd a Conophytum obcordellum leírását). Gyorsan bokrosodik, általában évente minimum 2-3 felé osztódik minden fej. Egy friss dugványból 2-3 év alatt látványos kis telep nevelhető. Jól viseli a pihenési időszak lerövidítését, sőt évi kétszeri rövid pihenéssel (és így kétszeri vedléssel, kétszeri osztódással) is tartható. Ez a gyors szaporodási hajlam magyarázza a hazai elterjedtségét.

---------------------------------------------------------------------------

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat